A lövészárkon innen és túl – kíméletlen kritikák és építő visszajelzések | FIRST-LINE
2022-02-23 |
...
„Most megsértődtél? Na, ne izélj már. Tudod, hogy nem bántásból mondtam, de hát akkor se állt jól rajtad az a ruha. Már ne is haragudj, de konkrétan úgy néztél ki benne, mint aki életében nem látott még tükröt. Most mi van? Én csak őszinte vagyok. Annak jobban örülnél, ha az arcodba hazudnék? Még hogy én bunkó? Hát, neked aztán hiába akar segíteni az ember, te tényleg nem bírod a kritikát.”

➴ Szerző: Kovács Orsi ➤

Hány szekrény és padlás van tele kéretlen tanácsokkal, építő kritikának álcázott beszólásokkal, haszontalan véleménynyilvánításokkal… A legtöbben kaptunk és adtunk is már olyan visszajelzést, ami sértődéshez, rossz érzésekhez vezetett. Legtöbbször olyankor fordul elő ilyesmi, ha a másik viselkedéséről, kinézetéről, képességeiről kéretlenül, vagy nem a másik valós érdekeit szem előtt tartva osztjuk meg az észrevételeinket. Azonban arra is jócskán akad példa, hogy egy az ő kérésére adott, jól megfogalmazott javaslatot is támadásként él meg a fogadó fél.

Alacsony önértékelés esetén hajlamosabbak vagyunk jobban szívünkre venni az építő szándékú, empátiával megfogalmazott visszajelzést is, hiszen folyamatosan úgy érezzük, mintha egy lövészárokban kuporognánk a hidegben. Minden kívülről jövő inger potenciális veszélyforrás, a személyünket érintő részben vagy teljesen negatív megjegyzések pedig mind egy-egy brutális rajtaütés a rozoga lábakon álló védelmi vonalunkon.

A kéretlen, érzéketlenül megfogalmazott bántó kritikák mögött ugyancsak egy alacsony önértékelésű ember rejtőzik. Mikor mások felé nem tudunk kellő empátiával és figyelemmel fordulni, ennek ellenére mégis úgy döntünk, hogy ha kell kegyetlenül, de legalább őszintén megmondjuk neki a véleményünket, olyankor komoly károkat vagyunk képesek okozni. Nem csak a másik félnek, hanem a kapcsolatnak is. Az ilyesfajta könyörtelen őszinteség arra világít rá, hogy a kritikát megfogalmazó személy legbelül önmagával szemben is éppen ilyen kíméletlen.

Az, hogy egy visszajelzés eléri-e a kívánt eredményt, mindkét fél hozzáállásán múlik. Nem mindegy, hogy ki, hogyan, mikor és ki irányában fogalmazza meg az észrevételeit. Mielőtt bárkivel szemben kritikát fogalmaznánk meg, gondoljuk át, valóban szükséges-e hangot adnunk a véleményünknek.

Amennyiben a megjegyzésünk nem a fogadó fél, vagy a kapcsolat érdekét szolgálja, úgy jobb, ha felülvizsgáljuk miért is érezzük szükségét annak, hogy kifejezzük meglátásainkat. A céltalan véleménynyilvánítás általában csak felesleges konfliktusokat szül. Ha a javaslatunk a fogadó fél érdekét szolgálná, de ő maga erre nem tart igényt, akkor ugyancsak rossz vágányra állítjuk a beszélgetést, hiszen a kéretlen tanácsok felkorbácsolhatják az indulatokat abban, akire akarata ellenére rálőcsölték őket.

Ha egy feszült helyzet megoldása érdekében szeretnénk megfogalmazni észrevételeinket, akkor is igyekezzünk szem előtt tartani, hogy a mondanivalónk a probléma megoldásának eszköze legyen, ne pedig egy csőre töltött AK47-es. Az asszertív kommunikáció gyakorlása során tisztelettel viszonyulunk önmagunk és a másik fél felé is. Akkor is, ha emiatt konfliktushelyzet alakulhat ki. Akkor is, ha a másik fél erre akár heves érzelmekkel reagál. Kommunikálni az érzelmeinkről, a megéléseinkről nem azonos azzal, hogy a másikra zúdítjuk az érzéseinket vagy indulatainkat. Éppen ezért a megoldásfókuszú problémamegoldáskor nem csinálunk érzelmi zsibvásárt, hanem igyekszünk a tényszerű megfigyelésekre koncentrálva leíró jelleggel megfogalmazni gondolatainkat.

Ahhoz pedig, hogy önmagunkról teljesebb képet kaphassunk, tudnunk kell befogadóvá válni a külvilág visszajelzéseire. Jót tesz, ha időről időre megfelelő, számunkra hiteles emberektől visszajelzést kérünk magunkról, a munkánkról, a viselkedésünkről. Erre optimális közeg lehet egy tréningcsoport is, ahol a tagok védett környezetben gyakorolhatják a visszajelzés adását és fogadását.

Ha kellő önismerettel felvértezve hajlandóak vagyunk kilépni a lövészárkunkból, akkor arra fogunk rájönni, hogy amit mi korábban véres harcmezőnek láttunk valójában egy végtelen lehetőségekkel bíró kalandpark, ahol minden nap alkalmunk nyílik arra, hogy felülmúljuk sajátmagunkat, legyen szó akár együttérzésről, önérvényesítésről vagy problémamegoldásról.

Kapcsolódó képzés:

Minden cég megérdemli a nemcsak jó, hanem kiváló vezetőket. De kiből is lesz kiváló vezető? Egyesek szerint vezetőnek születni kell. Szerintünk a vezetői alkalmasság egyik része a képesség, amelyet veleszületett adottságok, hajlamok, szerzett tapasztalatok határoznak meg. De bizony gyakran előfordul, hogy olyanok is vezetői szerepkörbe vágynak, vagy kényszerülnek, akiknek ezen adottságaik kevésbé fejlettek. Belőlük is lehetnek felkészült és agilis vezetők, amennyiben képesek tudásukat fejleszteni, saját tevékenységükre reflektálni, hibáikból, gyengeségeikből tanulni, akik nyitottak a folyamatos változásra, tehát motiváltak.

Engedélyszáma: E-001374/2015/D003

Rengeteg teszttel, kérdőívvel találkozhatunk a neten ebben a témában.  Ez is azt mutatja, hogy sokan keressük, hogyan működhetnénk jobban, okosabban ebben a világban. Már gyerekként, tinédzserként is találkozunk az önismeret iránti igénnyel, de felnőttkorban, a családalapítás, a munkahelyen kialakuló kapcsolatok igazán indokolttá teszik, hogy megismerjük igazi valónkat. Ki vagyok én? És ki nem vagyok biztosan? Ahogy egy tartós fogyasztási cikkhez kapunk használati útmutatót, vajon kapunk, kaphatunk-e saját magunkhoz?

Engedélyszáma: E-001374/2015/D009

Vajon el tudja mondani, hogy most hogyan érzi magát? Jól vagy rosszul? A két szélsőség között milyen széles a skála? 

Engedélyszáma: E-001374/2015/D012

Jelentkezés

Jelentkezés

Kép CAPTCHA
Be kell írni a képen látható karaktereket.