Embermúzeum - a kiégés felé vezető útról
Kérem Önöket, kövessenek az Embermúzeum következő termébe! A bal oldalon látható szobor a „Kiégett dolgozó” nevet viseli. Amint láthatják, a külső jellegzetességek a korábban látott „Boldogtalanok” szoborkompozíciót idézik. Az előreeső vállak, az üveges tekintet, az enyhén lefelé görbülő száj mellett azonban megjelenik az ökölbe szorított kéz motívuma, mely a „Kiégett dolgozó” figurájában dúló indulatokat szimbolizálja.
A kiégés, más néven burnout fogalmát elsőként a segítő szakmákban dolgozó emberekkel kapcsolatban határozták meg, de azóta már nyilvánvalóvá vált, hogy a kiégés bárkit elérhet.
Mi az a kiégés?
Akkor beszélünk kiégésről, amikor a tartós stressz, folyamatos lelki megterhelés hatására az egyénnél beáll a testi, lelki és szellemi kimerülés állapota. Elveszíti korábbi motivációját, csökken az önértékelése és társas kapcsolatai is lassanként erodálódnak. A kiégés tehát nem egyik napról a másikra jelentkezik, hanem a tartós munkavégzés során kialakuló folyamat következménye.
A kiégés szakaszai
A kezdeti szakasz (idealizmus) az elsöprő lelkesedésről, a munkahely vagy a hivatás idealizálásáról és a gyakran irracionális célokról szól.
Az illúziók leépülésével fokozatosan jut el az egyén a realizmus szakaszába, ahol már tisztában van az érem mindkét oldalával. A teljesítmény ebben a szakaszban a legkiegyensúlyozottabb, a kreatív ötletek már nem elrugaszkodottak, a munkavégzés gördülékeny. A munkáltatók és a munkavállalók közös érdeke, hogy ezt a szakaszt fenntartsák.
A kompetenciafejlesztő tréningek ebben a szakaszban nagy lendületet adhatnak és rendkívül jól szolgálják a közösség érdekeit. Azonban ha ezen a ponton nem optimálisak a körülmények (alacsony bérek; visszajelzések hiánya; romboló hatású vezetői hozzáállás; időbeli túlterhelés; gyakori konfliktusok; fejlődési lehetőségek hiánya) és a dolgozó lelki immunitása sem megfelelő, akkor egy idő után át fog lépni a következő szakaszba.
A stagnálás szakaszában már megkezdődik az eltávolodás, csökken a motiváció, a teljesítmény stagnál, vagy némi visszaesést mutat. A kommunikáció kezd terhessé válni.
Ilyenkor egy többalkalmas képzés vagy a rendszeres szupervízió bevezetése kiváló támogatást jelenthet, hogy visszafordítsák a folyamatot.
Ennek hiányában beköszönt a frusztrációs szakasz, ami már mindenki számára észlelhető tünetekkel jár. Kialakulhat túlzott teljesítménykényszer, az egyén érdeklődése beszűkül, arrogánssá, türelmetlenné válhat. Kommunikációját tekintve felerősödhet a cinikus hangnem és a panaszkodás. Bár ideje nagy részét a munkája tölti ki, produktivitása csökken, akárcsak az önbizalma.
A frusztrációs szakasz megjelenése nem csak az egyén problémáira világít rá, hanem a környezeti, munkahelyi problémákra is. Egy jól működő szervezetnél a folyamatos kommunikációnak, kompetenciafejlesztésnek és megbecsülésnek köszönhetően nem jutnak el a kollégák ebbe a fázisba.
Egy olyan cégnél, ahol a munkatársak kisebb-nagyobb része már a frusztrációs szakaszban van, határozott vezetői döntésekre van szükség. Ha felismerik a problémát,szervezetfejlesztés és egy softskill tréningekből összeállított képzési terv igénybevételével megelőzhetik, a drasztikus teljesítménycsökkenést és a tömeges felmondást. Ilyen esetekben felül kell vizsgálni az egész működési és gondolkodási rendszert.
A kiégés utolsó szakasza az apátia. Az egyén ezen a ponton már csak vegetál a munkahelyén, már nem érdekli megfelel-e az elvárásoknak vagy sem, hiszen úgysem lesz jobb a helyzete. Kiábrándulttá és zárkózottá válik. Ebben a reményvesztett állapotban az önértékelés és az elhivatottság már olyan mélyen van, hogy legtöbbször csak a munkahelyváltás vagy pályamódosítás jelent kiutat a dolgozó számára. A kiégés következtében kialakuló testi tünetek, szenvedélybetegségek, depresszió már komplex kezelést igényelnek, amiről már nem lehet nem tudomást venni. Fontos kiemelni, hogy ez a folyamat bármelyik szakaszban visszafordítható és sok feltétel együttes jelenléte szükséges hozzá, hogy egy munkavállaló eljusson az utolsó szakaszba.
Mit tehet a munkáltató?
Ha egy dolgozó
- gyakran kap visszajelzést a munkájáról
- rendszeresen lehetősége van beszélni valakivel a szakmai vagy munkahelyi dilemmáiról, megéléseiről
- munkáját anyagilag és emberileg is megbecsülik
- olyan kollektívának a tagja, akik hatékonyan és a kölcsönös tisztelet jegyében tudnak kommunikálni egymással
- munkahelye biztosítja a folyamatos fejlődési lehetőségeket, az új kihívásokat
- képes megteremteni a munka és a magánélet egyensúlyát, akkor kicsi az esélye, hogy kiégjen és idejekorán felmondjon a munkahelyén.
A munkahelyünk lehet egy olyan hely, ahova örömmel és lelkesen járunk be a nehezebb időszakokban is, vagy egy olyan hely, ahol összeszorított foggal várjuk, hogy leteljen végre a munkaidőnk.
Munkavállalóként és munkáltatóként is van felelősségünk abban, hogy a munkahelyünk ne váljon az idő múlásával egy nyomasztó hellyé. Előzzük meg a kiégést!