Kritika helyett visszajelzés

Ami engem illet, igen, én baromi rosszul tűröm a kritikát. Gombóc lesz tőle a torkomban és szeretnék kilépni a helyzetből. Azonnal. Mikor elhangzik a klasszikus "de ugye tudod, hogy nem akarlak ezzel megbántani" akkor még a vérnyomásom is megugrik. Nem? Hát akkor mégis mi a fenére volt ez jó? Hogy pocsékul érezzem magam? 

A véleménynyilvánítási adok-kapok frontvonalán állomásozva könnyen érhetnek bennünket negatív ingerek és mi is könnyen okozhatunk sérülést másoknak. Megfelelő önismeret birtokában azonban gyorsan elsajátíthatjuk a visszajelzés adásának és fogadásának helyes módját.

Az érzelmek, vélemények, javaslatok megfogalmazása sokak számára nehézséget okoz. A visszajelzések formája és mértékegysége az elmúlt évtizedekben jelentős változásokon ment át: a személyközi interakciók jelentős hányada a virtuális térben zajlik, a szavak helyét részben átvették a vizuális jelek, mozgóképek. A mindennapi életünkben azonban nem áll módunkban, hogy hangulatjelekre hagyatkozzunk a kommunikációnk során.

Mi a kritika és miért rossz?

Kezdjük egy példával: Hogy esne, ha azt mondanám, mikor találkozunk, hogy "uh... nem kicsi ez a farmer rád? Bocsi, nem megbántani akarlak, csak hát... nem mondom, nekem is felszaladt pár kiló tavaly, de... na, én személy szerint biztos cikinek érezném. De persze ha így neked jó. Nyilván a te dolgod." 

Ha jól sejtem, nem hívnál el a szülinapi bulidra az éven. Az ilyen véleménynyilvánítások nem szolgálják senki érdekét, öncélúak és rosszindulatúak. Ha ilyesmivel találkozol alkalmazd az asszertív kommunikációt. Tedd egyértelművé, hogy ez hogy esik neked és húzd meg határt. 

A másik külsejével kapcsolatban nem dolgunk megállapításokat tenni, pláne nem negatívakat. Ha azt látod, hogy az ismerősöd kicsit lestrapált, inkább kérdezd meg hogy érzi magát és határozottan kerüld el a megjegyzéseket.

Mire és mitől jó egy visszajelzés?

Mielőtt visszajelzést adunk valakinek a viselkedéséről, az alkalomhoz viszonyított megjelenéséről vagy akár a munkavégzéséről érdemes mérlegelnünk néhány fontos szempontot. 

Ha pozíciónkból adódóan feladatunk a visszajelzés adása, akkor különösen fontos, hogy megtanuljunk megfelelően visszajelzést adni és természetesen fogadni is. Ha az a célunk, hogy a beosztottunk teljesítményében javulás álljon be, akkor törekedjünk arra, hogy megerősítést is adjunk a számára.

Ha egy családtagunk vagy barátunk irányában szeretnénk megfogalmazni meglátásainkat, akkor először is gondoljuk át a következőket:

• Van konkrét célja a visszajelzésnek?
• A kapcsolat, a közös cél vagy a másik fél hasznát szolgálja a visszajelzés?
• Igényli és képes befogadni a visszajelzést?

A visszajelzéskor ügyeljünk a fogalmazásra: használjunk leíró jelleget és a saját nézőpontunkra szorítkozzunk. Hanyagoljuk a "mindig", "soha" kifejezéseket és helyette használjuk a "gyakran", "ritkán" szavakat, de a legjobb ha a konkrétumoknál maradunk: pl. ezen a héten ötször, az elmúlt hónapban egyszer sem. Ismerjük el a másik fél eredményeit és bízzunk az asszertív kommunikáció erejében.